Bevezetés
A győzelem útja belül kezdődik, ahol gondolataink, vágyaink és szándékaink formálódnak. Ott dől el, hogy ragaszkodunk-e saját akaratunkhoz, vagy megtagadjuk azt, ami Isten akaratával ellenkezik.
„Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.” (Példabeszédek 23,26)
Istennek adjuk a szívünket, és a mindennapi kísértésekben is ehhez tartjuk magunkat. Akkor is őt választjuk, amikor valami erősen vonz, és le kell mondanunk arról, amit nagyon szeretnénk.
A kísértésben dől el, minek engedünk
Jakab leírja, hogy saját kívánságunk vonz és csábít bennünket, majd a kívánság megfoganva bűnt szül. (Jakab 1,14–15) A kísértés jelentkezése még nem elkövetett bűn. A döntő pont az, hogy beleegyezünk-e abba, amire a kívánság csábít.
Itt van a belső harc. Érezzük a vonzást, mégis nemet mondunk rá. Nem egyezünk bele, megtagadjuk a bűnre csábító kívánságot, és a Szent Szellem segítségével legyőzzük a kísértést. Ez minden felmerülő kísértésben ugyanaz az út.
Ehhez Krisztustól kapunk erőt. A Szent Szellem világosságot ad, hogy felismerjük, milyen kívánság vonz bennünket, és segít a harcban. A győzelem ezekben a belső döntésekben születik meg.
Ami most olyan erősen vonz
Van olyan földi dolog, amelyre valóban szükségünk van. Hiányzik, és nagy segítséget jelent a mindennapokban. Máskor a meglévő, még jól működő dolgot akarjuk lecserélni, mert erősen vonz az újabb. Isten Szellemének vezetésére van szükségünk, hogy felismerjük, mire van valóban szükségünk, és miért akarjuk megszerezni.
Amire valóban szükségünk van, azt sem szerezhetjük meg akárhogyan. Amikor nincs rá elegendő pénzünk, a kívánság arra hajthat, hogy a más szükséges kiadásokra szánt pénzt is erre fordítsuk. Egyre csak azt keressük, honnan szerezzünk rá pénzt, és közben háttérbe szorul, mi marad emiatt rendezetlenül.
Isten Szelleme ebben is világosságot ad. Segít felismernünk, mikor van helye a beszerzésnek, mikor kell várnunk, és mikor kell lemondanunk arról, ami most annyira vonz. Amikor megértjük, hogy a kívánság helytelen döntésre csábít, nem engedünk neki.
Ilyenkor érdemes arra gondolnunk: amire most ennyire vágyunk, az nem maradandó. Az örökkévalóságban nem lesz rá szükségünk. Miért ragaszkodjunk hozzá úgy, hogy miatta bűnbe essünk?
Ragadjuk meg Isten országát
Jézus Isten országának erőszakkal való megragadásáról beszél. (Máté 11,12; Lukács 16,16) Ez a határozottság a belső harcunkhoz is szükséges. Saját, bűnre csábító kívánságainknak nem engedünk, és nem alkuszunk meg velük. Isten országát többre becsüljük annál, amiről a győzelemért lemondunk.
Az élet forrása Krisztus. Tőle kapjuk az erőt ahhoz, hogy az örökkévalóhoz ragaszkodjunk, és legyőzzük azt, ami ettől el akar vonni. Erről szól az ének két sora is:
Semmi maradandót nem ad a világ,
Ragadjuk meg erőszakkal Isten országát.