Bevezetés
Isten azt kívánja, hogy teljes szívvel engedelmeskedjünk neki. Az 5Mózes 5. részében arra intette Izráelt, hogy tartsák meg parancsolatait, és járjanak az általa kijelölt úton. Ehhez kapcsolta az ígéretet:
„Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.” (5Mózes 5:33)
Ez az ígéret Izráelnek szólt az örökségül kapott földön való életéről. Nem jelent minden keresztény számára biztos földi jólétet vagy hosszú életet. Az engedelmesség fontossága azonban ma is változatlan. Az Újszövetségben megismerjük annak szellemi gyümölcsét is: az életet, a békességet és az Istennel való közösséget.
Békesség az engedelmességben
A Szent Szellem Isten igéje szerint vezet, és erőt ad az engedelmességhez. Amikor felismerjük, hogy egy kívánság bűnre csábít, nekünk kell megtagadnunk azt. Isten segítséget ad, mi pedig engedelmeskedünk.
Ez egészen hétköznapi helyzetekben is eldől. Észrevesszük például, hogy tévesen tájékoztattunk valakit. Bár eleinte féltettük a tekintélyünket, mégis elismerjük és helyesbítjük a hibát. Ezért tiszta a lelkiismeretünk ebben a dologban.
„Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.” (Róma 8:6)
Az engedelmesség önmegtagadással jár. A testi természet kívánságainak megtagadása fájdalmas lehet, és döntésünket mások sem mindig fogadják örömmel. Az Istennel való békesség mégis megmarad a nehézségben. Tudjuk, hogy az ő akaratát tettük, és örülünk a győzelemnek.
Befejezés
Az engedelmesség mindennapi életünk része. Ahogyan Isten világosságot ad, aszerint cselekszünk. Így növekszünk a hitben, a hűségben és a szeretetben.
Az engedelmesség jutalmához tartozik az Istennel való közösség is. Jézus azoknak ígéri az Atya és a maga jelenlétét, akik szeretik őt, és megtartják beszédét. Ezt a közösséget semmi földi előny nem pótolja.
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.” (János 14:23)