Bevezetés
Isten mindig az engedelmes szívet kereste. Aki meghallja és megcselekszi Isten szavát, annak az életét Isten akarata irányítja. Mózes ötödik könyvének 5. részében az Úr arra intette népét, hogy következetesen járjon az Ő parancsolatai szerint.
„Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.” (5Mózes 5:32)
Az engedelmességünk abban mutatkozik meg, hogy akkor is ragaszkodunk Isten szavához, amikor a saját kívánságunk másfelé vonz.
A Szent Szellem erőt ad az engedelmességhez
Isten az Újszövetségben is engedelmességet kíván. Jézus Krisztus által megszabadít a bűn uralmából, és a Szent Szellem által világosságot és erőt ad ahhoz, hogy az Ő akarata szerint éljünk. A Szent Szellem vezetésére figyelve felismerjük, hol ellenkezik saját akaratunk Isten akaratával.
Isten segítségére támaszkodunk. Hallgatunk a Szent Szellem intésére, és a kapott erővel engedelmeskedünk Istennek. (Galata 5:16–18)
A győzelem a kísértésben dől el
„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:” (Róma 6:12)
A testi természetből jelentkező, bűnre csábító kívánság még nem azonos az elkövetett bűnnel. Jakab különbséget tesz a kívánság vonzása és az abból megszülető bűn között. (Jakab 1:14–15) A döntő pont az, hogy beleegyezünk-e abba, amire csábít. Isten erejével ellenállunk, megtagadjuk a kívánságot, és nem engedjük, hogy irányítsa a szavainkat vagy a tetteinket.
Amikor például valaki megsért, feltámadhat bennünk a vágy, hogy bántó szavakkal visszavágjunk. Felismerjük ezt az indulatot, és nem adunk neki igazat. Isten segítségét kérjük, megtagadjuk a visszavágás vágyát, és sértegetés nélkül válaszolunk.
Ez önmegtagadással és belső harccal jár. Fájhat lemondanunk arról, amit Isten akaratával szemben szeretnénk érvényesíteni. Isten erejével ebben is engedelmeskedünk. A bűn nélküli élet a mindennapi döntéseinkben mutatkozik meg: a kísértésben is hűek maradunk Istenhez.
Befejezés
Az engedelmesség útján szabadságra jutunk: a bűnre csábító kívánságok nem uralkodnak rajtunk. A belső harcban is megőrizzük az Istennel való békességet, és kitartunk amellett, amit Ő mondott. Az engedelmes szív így halad győzelemről győzelemre.
„És a ki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, a melyet nékünk adott.” (1János 3:24)