Bevezetés
Ez az írás a Győzelem útja sorozat harmadik része. Az előző írások a hitről és a megtérésről szóltak. Most azt nézzük meg, hogyan járunk tovább azon az úton, amelyen elindultunk: hogyan győzünk a kísértésben, és hogyan növekszünk az engedelmességben.
A megtérés után még sok mindent meg kell tanulnunk. Egyre jobban megismerjük Isten akaratát, és egyre világosabban felismerjük magunkban azt, ami ellenkezik vele. Amiben már világosságot kaptunk, abban engedelmeskedünk. Így haladunk előre, győzelemről győzelemre.
A győzelem alapja – Isten segítsége
Isten segítségére már az út elejétől támaszkodunk. Ő ismeri a kísértéseinket, és erőt ad ahhoz, hogy megálljunk bennük.
„Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.”
(1Korinthus 10,13)
Ez az ígéret bizalmat ad a kísértésben. Isten hűséges, és a segítsége elegendő. Ezért a bűnre csábító kívánságnak Isten segítségével ellenállunk.
A Szent Szellem tanít, figyelmeztet és vezet. Isten kegyelme képessé tesz az engedelmességre. Nekünk kell hallgatnunk a figyelmeztetésre, ellenállnunk a kísértésnek, és megtennünk azt, amire világosságot kaptunk.
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.”
(Galata 5,16)
Mit teszünk a kísértésben?
A kísértés jelentkezése még nem elkövetett bűn. Megérezzük magunkban a kívánságot vagy az indulatot, amely bűnre csábít. Ekkor dől el, hogyan válaszolunk rá.
Felismerjük, mire akar rávenni, és nem egyezünk bele. Isten segítségét kérjük, megtagadjuk önmagunkat, és akkor is ellenállunk a bűnre csábító kívánságnak, amikor erősen jelentkezik.
Ha például valaki sértő megjegyzést tesz ránk, megérezzük a vágyat, hogy ugyanúgy visszavágjunk. A Szent Szellem figyelmeztetésére hallgatva megtagadjuk a visszavágás vágyát. Ha válaszolnunk kell, sértegetés nélkül mondjuk el, amit szükséges.
Ebben van helye a kitartásnak is. Előfordul, hogy az indulat nem csitul el azonnal. Attól, hogy még érezzük, nem kell engednünk neki. Megmaradunk a döntésünk mellett, és továbbra is Isten segítségére támaszkodunk.
Növekedés az engedelmességben
A győzelem már a keresztény élet kezdetétől hozzátartozik az utunkhoz. Közben növekszünk is: mélyebben megértjük Isten szavát, hamarabb felismerjük a kísértést, és megerősödünk a kitartásban.
A testi természet nem válik jóvá. Egyre tisztábban felismerjük, hogyan akar érvényesülni a gondolatainkban, a szavainkban és a döntéseinkben. Amit korábban észre sem vettünk, arra később világosságot kapunk. Ekkor azon a területen is cselekednünk kell.
A növekedés ezért több annál, hogy bizonyos szavakat vagy tetteket elhagyunk. Megismerjük a mögöttük húzódó szándékainkat is. Felismerjük például a késztetést, hogy mindenáron érvényesítsük saját igazunkat, vagy az elismerésért jobbnak mutassuk magunkat a valóságosnál. Ezeknek a késztetéseknek is ellenállunk, és Jézustól szelídséget és alázatot tanulunk.
Pál így ír a növekedés céljáról:
„Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:”
(Efézus 4,13)
Az érettséghez vezető úton kipróbálttá válik a hitünk. Tapasztalatból ismerjük meg Isten hűségét, és egyre szilárdabban ragaszkodunk hozzá a próbákban.
Befejezés
Hiszünk Isten szavának, hallgatunk a Szent Szellem vezetésére, és engedelmeskedünk annak, amit megértettünk. Isten ehhez kegyelmet és erőt ad.
A mai győzelem után továbbhaladunk. Újabb helyzetekben ismerjük meg önmagunkat és Isten segítségét. Így jutunk erőről erőre, és egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá válunk.